Amikor legutóbb találkoztunk, első forgatási szünnapodat (és szünéjszakádat) töltötted május elején a Margit-szigeten, meglehetősen lelkesen és felszabadultan. Most, hogy a film elkészült, mennyi maradt meg benned ebből az érzésből?
A kész filmet még nem láttam, ezért nagyon kíváncsi vagyok. Szeretném, ha ez a film magyar lenne, de nyugati színvonalú, hogy falakat lehessen vele dönteni. Nagyon sok elvárásom van vele kapcsolatban, de nehéz lenne felsorolni őket, ezért összefoglalva talán azt akarom, hogy robbanjon.
A díszbemutatón, közönség előtt látod majd először a filmet. Ennyire szereted a kihívásokat?
Izgalmas lesz! Így alakult, és most ezt bírom: ott leszünk mind a moziban, pereg a film, hadd szóljon! Akkor majd minden kiderül. Én ebbe a filmbe lelkemet, testemet, energiámat, agyamat adtam, egy az egyben belepréseltem magam több hónapon keresztül, és szeretném, ha ez mind lejönne a vászonról.
Kivel volt számodra fontosabb együtt dolgozni, Andy Vajnával vagy Goda Krisztával?
Andyt már a forgatás előtt megismertem Amerikában, és rettentő hálás vagyok, amiért szerepet kaptam a filmjében, többek között azért is, mert nagy embernek tartom, és tisztelettel vegyes csodálattal tekintek rá. Krisztával más a kapcsolatom: vele mint rendezővel végigéltük és végiglélegeztük a több hónapos munkát. Imádom őt, mert nagyon jól dolgozik, emberi, és mert nagyon jó színészvezető - mi tekintetekből megértettük egymást.
Te már dolgoztál nagyobb volumenű produkcióban is, például a Bőrnyakúakban...
Egy amerikai film felépítménye nagyon komoly gépezet, és mindenki pontosan ismeri a struktúrát, és legfőképp a saját helyét és szerepét azon belül. A Szabadság, szerelem ilyen értelemben nem különbözött a Bőrnyakúaktól, mert mindenki profi módon dolgozott, azaz elvégezte a jól meghatározott munkáját. És mivel én már láttam ezt a rendszert működés közben, a Szabadság, szerelem forgatásán nem rettentem meg tőle.
Nem tudott róla, de én nem is mondtam neki. Nem akartam bonyolítani a dolgokat.
Az általad játszott Szabó Karcsi figurája annyiban rokon Zádor Ervinnel, hogy ő kapja a nagy pofont a medencében. Egyébként kitalált figura, akinek jóval kalandosabb az élete.
Szabó Karcsi jó csávó. Nem volt nehéz azonosulnom vele, mert tulajdonképpen egymásból vagyunk. Négy hónapra eggyé váltunk, így a forgatáson már nem játszanom, hanem csak élnem kellett a kamerák előtt. Én így dolgozom: amikor filmet forgatok, néhány hónapra átváltozom a karakteremmé. Nekem az Al Pacino-, De Niro- és Sean Penn -vonal a szimpatikus, én is abba az irányba szeretnék menni.
Ezek szerint Szabó Karcsi egy teljesen hihető, realisztikus figura? A fiatalok egyenesen lelkesedni fognak érte?
Ez a cél. Hogy megvalósult-e, az számomra csak holnap fog kiderülni, de szándékom szerint Szabó Karcsi egy hús-vér hős.
Amikor a melbourne-i jeleneteket forgattátok, és te ott álltál egy az egyben Szabó Karcsiként, nem ijedtél meg attól, hogy milyen bazi nagyok az igazi vízilabdázók?
Nagyon nagy emberek. Úgy éreztem magam, mint aki tévében már sokszor látott lovat, de amikor kimegy az istállóba, mert lovagolni akar, és meglátja a valódit, akkor kicsit összerezzen. Egyébként nagyon jól kijöttünk a fiúkkal - csodálni való, remek embereknek tartom őket -, és hamarosan már a vízben is egy csapatot alkottunk.
Szerinted a nézők a film alatt, a moziban fognak-e annyira izgulni, mint te most, a holnapi premier előtt?
Ez nem egy thriller, nem a puszta izgalomról szól, hanem arról, hogy az emberek a lelkükkel rá tudnak-e hangolódni a történetre és a szereplők küzdelmeire.
AJÁNLOM AZ OLDALT
)
)
)
